A 36. marsév beköszöntével érkezett el az ideje annak, hogy a Marsól végre földrajzi (marsrajzi) szemléletű térkép, illetve atlasz készülhessen. Az eddigi térképek fotomozaikok vagy különböző módszerrel létrehozott domborzati térképek, illetve földtani térképek voltak.
A hagyományos természetföldrajzi atlaszok és térképek azonban számos földrajzi tematikát ötvöznek: alapjuk egy domborzati térkép, de szerepelnek rajtuk a vizek, jégborította területek, vulkánok, csúcsok is, és természetesen a tipográfiailag elkülönülő névanyag. Mostanra már összegyűlt annyi tematikus információ a Marsról, hogy ezek együtt térképre vihetőek. Bár az adatok még nem teljesek, mégis kibontakozik egy sokszínű bolygó képe.
A Mars 36 zsebatlasz alapja a 2016-ban a NASA-ban a szerző, Hargitai Henrik által létrehozott integrált adatbázis, amely az addig publikált tematikus felszínforma-adatbázisokat egységes, földrajzi információs rendszerekbe könnyen behívható formátumban dolgozza föl.
A végső lökést a strassbourgi székhelyű European Science Foundation támogatása adta az atlasz kiadásához, amelyet az Europlanet Central Europe Hub ismeretterjesztő pályázata révén nyert el az atlasz projektje. Az európai támogatás révén magyar, cseh és angol nyelvű kísérőszöveggel jelenhetett meg az atlasz, mely 2021 januárjában nagyjából 150 magyarországi csillagászati szakkörbe járó diákhoz jutott el térítésmentesen. Jelenleg a többi közép-európai ország szakköreinek pályázati szakaszában van a projekt, ahova szintén ingyen jut el a kiadvány.
Az atlasz a 19-20. századi német, illetve magyar iskolai atlaszok tematikáját és részben megjelenését is követi. Az áttekintő térképek kifejezetten a 20. század eleji két félgömbös megjelenítést követik, míg a 60 oldalnyi részletes térképsorozat az 1960-as években az amerikai űrszondás eredmények térképre vitelének szelvényezését követi. Az atlasz végén, hasonlóan a földi iskolai atlaszokhoz, éghajlati térképek és diagramok találhatóak.
Mivel ilyenek eddig nem léteztek, ezek kifezetten ehhez az atlaszhoz készültek. Hasonlóképp először jelenik meg egy teljesen új, manuálisan rajzolt albedótérkép, amely a Mars “foltjait” a 2010-es évek elejének megfelelően ábrázolja, az IAU-nál teljesebb névanyaggal, ami remélhetőleg hasznos társa lesz a Marsot észlelő amatőrcsillagászoknak.
A marsrajzi atlasz történetének része, hogy szerzője az ELTE földrajz szakán végzett, majd Bérczi Szaniszló kutatócsoporjának tagjaként ismerte meg a mindmáig egyetlen, hagyományos térképi technikával készült Naprendszer-atlaszt, amely a moszkvai MIIGAiK egyetemen készült, Kira Shingareva vezetésével. Az atlasz előkészületei az ELTE TTK természetismeret tanár szakos diákjainak bevonásával folytak.
A tervek szerint a 36. marsévi kiadást két év múlva követi egy újabb, másféle térképekkel (a terv az, hogy a Special Region-okat, a marsi élet legesélyesebb helyeit mutatja be részletesen a következő zsebkötet). Ha az olvasónak van javaslata az atlasz továbbfejlesztésére, örömmel fogadja az atlasz szerkesztője, Hargitai Henrik.
