Részlet:
No de hogy is nézett ki ez a környék korábban? Józsefváros – ahogyan Terézváros és Ferencváros is – a 18. század folyamán alakult ki. Nevét 1777-ben kapta az uralkodó, Mária Terézia fia, a későbbi II. József után. A városrészen több fontos útvonal haladt keresztül, amelyek az ország különböző pontjai felé vezettek. A mai Népszínház utca Rákoskeresztúr és azon keresztül az Alföld felé vezetett. Ez idő tájt még nem álltak itt házak. A Kerepesre vezető út (a mostani Rákóczi út) torkolatánál 1711 óta ott állt a Szent Rókushoz címzett kápolna. Mellette 1798-ban nyílt meg a Szent Rókus Kórház, amely szegénykórházból vált közkórházzá. Emögött (a mai Blaha Lujza téren) a 18. század végén egy agyagbánya tátongott. A mai Népszínház utca körülbelül a Kiss József utcáig volt beépítve, a bal oldalon majorságok, jobbra Józsefváros földszintes, falusias házai sorakoztak. Azokon túl homokos síkság terült el. Ennek a rendezésekor aztán 1785-ben ide költöztették át a mai Erzsébet térről az állatvásárt. Ez kétségkívül nagy forgalmat generált a területen. A hentesek mellett jellemzően fogadók nyíltak az utca mentén, amelyek a vásározók igényeit szolgálták ki. Az sem véletlen, hogy a Népszínház utca két keresztutcáját is a fuvarosokról nevezték el (Nagy Fuvaros utca, Kis Fuvaros utca). A vásár közelsége vonzott bizonyos foglalkozásokat, s e szakmák művelői jellemzően itt, a vásártér körül telepedtek le. Bérkocsisok, kerékgyártók, asztalosok, kocsifényezők, lakatosok, bádogosok stb. lakóhelye volt ez a külső józsefvárosi rész, ami kifejezetten kedvező volt abból a szempontból, hogy az itteni telekméret lehetővé tette műhelyek létesítését is. A 20. századig ez a kispolgári miliő jellemezte a városrészt.
