Mi az a hosszúlépés.járunk?
A Hosszúlépést azért hoztuk létre, hogy megmutassuk Budapest ezernyi arcát, illatát, történetét és titkát, hogy közösséget formáljunk a főváros szerelmeseiből, és igazi élménnyel gazdagítsuk azokat, akik velünk tartanak egy sétára. Mindig találunk új dolgokat, miközben a régit újra felfedezzük: a séták és a kutatómunka során rendre rátalálunk új részletekre és összefüggésekre. Egyre közelebb kerülünk ahhoz, ami eddig körülvett minket, miközben akár turistaként is tudjuk élvezni a város szépségeit, rejtett kincseit.
Amikor ráérősen sétálunk, minden új és izgalmas: szeretünk kiszakadni a hétköznapi rohanásból, kiszállni az autóból, leszállni a buszról, feljönni a metróból és látni a házakat, az embereket, a formákat és az érzéseket. Szeretjük koptatni a járdát, elhagyni a járt utat a járatlanért, és tekintetünket a lábunk helyett a magasba emelni. Szeretjük az eklektikus városképet, és azt, ahogyan a megelevenedik a történelem: a séták során halljuk, miről mesélnek a házfalak, és megismerjük a város kevésbé ismert vagy épp elfeledett részeit. Szeretünk másokkal közösen lelkesedni ezért a városért. Budapest. Együtt jó.
Idézetek a könyvből
„Ami ma az életünk, az lesz a jövő történelme.”
„Budapestet sétálásra teremtették. Séta közben megérezhetjük a város lelkét, kitapogathatjuk a sebhelyeit.”
„Könyvünk, a Hosszúlépés Budapesten ötlete 2020 telén, egy bezárt városban született, ahol alig lehetett embert látni az utcán, és hétvégente leginkább csak az ételfutárok robogtak végig a körutakon.”
„Ez a kötet négy olyan útvonalat tartalmaz, amelyek jóval hosszabbak, mint egy szervezett tematikus séta. Tovább tartanak, mélyebbre ásnak, és más a ritmusuk is. Érdemes rájuk időt szánni: akár ráérős olvasás formájában, akár egyénileg végigjárva a bemutatott útvonalakat.”
„A könyvben megírt séták ugyanúgy élvezhetők a városban járva, mint a fotelban egy bögre kakaóval – így akinek nincs lehetősége Budapesten járni-kelni, e kötet segítségével az is megteheti képzeletben.”
„…e zsidók megcsinálták nekünk Budapestet” – írta Ady Endre 1917-ben, és cseppet sem túlzott. Ez a város egészen biztosan nem létezne zsidók nélkül. Ha kivonnánk mindazt, amihez közük volt, itt maradna nekünk két álmos, poros kisváros, Pest és Buda az egykori Habsburg Birodalom perifériáján. Ugyanakkor mindez fordítva is igaz. Modern zsidóság sem létezne Budapest nélkül.”
Raoul Wallenbergről: „Pontosan ez vezetett a diplomata sorsát illető ellentmondásokhoz 1945 után. Egyrészt tízezrek hőse volt, akik nem mendemondákból ismerték tetteit, hanem személyes élményeikből. Látták, hallották és érezték a jelenlétét: a szó legszorosabb értelmében az életet jelentette.”
„Mára Újlipótváros Budapest egyik legdivatosabb városrésze, büszkén folytatva a második világháború idején félbetört polgári zsidó hagyományokat. Ahol egykor Moszkvát fogták titokban, ma a Klubrádiót próbálják behívni internetes rádiójukon. Itt a legnagyobb az egy főre jutó kézműves pékségek és újhullámos kávézók aránya, és itt éri el legjobb eredményeit a nyugatos ellenzék – pont úgy, ahogy a harmincas években.”
„Ami Kubának Che Guevara, az Újlipótvárosnak Radnóti Miklós.”
„A tizenkilencedik század végén mindennek a presztízsét épületben mérték. Minél monumentálisabb, díszesebb, annál jobb – a nemzet nagyságát kővel, téglával és szobrokkal szerették volna kifejezni. Emiatt épült fel Budapesten a kontinens legnagyobb Parlamentje, ezért került villamos helyett a Millenniumi Földalatti Vasút az Andrássy út alá, és ehhez szerette volna hozzátenni a magáét a Pesti Izraelita Hitközség is, amelynél több tagot tömörítő zsidó szervezet nem létezett a világon.”
„Csak úgy dőltek belőle a hírek: először bevallotta, hogy már angliai egyetemi évei alatt beszervezte a brit titkosszolgálat, most is tőlük szerzett információkkal jelentkezik. Napra pontosan elmondta, mikor szállják meg Budapestet a nácik, sőt, jelezte: kész listáik vannak azokról, akiket azonnal le fognak tartóztatni – ezen pedig Goldberger Leó az elsők között szerepel. Leó mégsem menekült el. És pontosan az történt, amit Vágó megjósolt – március 19-én, reggel kilenc órakor Goldberger Leót elhurcolta a Gestapo, és soha többé nem térhetett haza. Mauthausenbe került koncentrációs táborba, ahol a tábor felszabadulása napján halt meg.”
„Utunkat a Király utca, Pest egykori főutcája felé vesszük. Amikor Budapest robbanásszerű fejlődésnek indult, mai tudásunkkal felfoghatatlan zsúfoltságban éltek itt az emberek. Egyedül ebben az utcában annyian laktak, mint az egyik legnépesebb dunántúli városban, Kaposvárott.”
„2006-ban, egy építkezés miatt lebontott gettófal egy szakaszát az ÓVÁS Egyesület kezdeményezésére visszaépítették. Ezzel létrejött egy holokauszttematikájú, kissé művi módon előállított történelmi „Disneyland”. Napjaink egyik legnagyobb amerikai irodalmi sikere Taffy Brodesser-Akner Fleishman bajban van című regénye. Ez a New York-i zsidó középosztályban játszódó mű, amelynek egyik mellékes színtere Budapest, jól szemlélteti, milyen kép alakult ki az óceán túloldalán az itteni életről: „A volt zsidónegyedbe mentek, ahol alkonyatkor az utcai kirakatok rejtélyes szórakozóhelyekké alakulnak. Izgalmas, veszedelmes érzés volt, […] hogy egy nagyrészt antiszemita város zsidó negyedében táncol.”
„Budán sokáig mintha megállt volna az idő. Amíg Pest kirobbanó erővel fejlődött a Monarchia idején, a Duna túloldalán lassabban poroszkáltak az évek. A Margit híd 1876-os megépítése sem hozott áttörést.”
„Kétnapos sétánkon ezt a világot járjuk be, rendhagyó módon a Budát átszelő turistautak mentén. A természet hétköznapi csodái és a légiesen könnyed épületek együtt adják az útvonal ritmusát, amelyet végigsétálva közelebb kerülünk a mai Buda lelkének megértéséhez is. Mindez nem véletlen; a hazai természetjárás hagyományai ugyanattól a világra nyitott városi polgárságtól erednek, amelynek tagjai a modern épületeket otthonuknak választották.”
„A tizenkilencedik század végén a filoxéra kipusztította a szőlőt, de a telekkönyvekbe ezt nem vezették át, a területek hivatalosan szőlősök maradtak. Így amikor később a két világháború között új épületeket emeltek az utcafronton, a telkek meredek hátsó részeivel nem foglalkoztak, a természet pedig utat tört magának: a város közepén létrejött egy igazi zöld oázis.”
„Ahogy a második világháború idején a Párizs alatti katakombák menedéket nyújtottak a francia ellenállás tagjainak, úgy tudtak elbújni Budán a labirintusszerű barlangrendszerekben a megszálló német csapatok ellen harcolók.”
„1956. június 7-én, csütörtökön a szokatlanul nagy nyári hőségben megélénkült a pasaréti Orsó utca forgalma. A legtöbben az 5-ös autóbusszal érkeztek, de sokan gördültek be hivatalos autóval is. Mind tudták, hogy az esemény, ahova igyekeznek, több egy szimpla születésnapi ünnepségnél. A 43-as számú ház kapujában megálltak, mielőtt beléptek volna, így a villákkal ekkor még gyéren beépített utcában könnyen lefotózhatták őket azok az állami lesifotósok, akik bulvárlapok helyett a belügyi nyilvántartásnak szánták képeiket. Látványos kiállás volt ez a hatvanadik születésnapját ünneplő egykori miniszterelnök, a közéleti karanténba zárt Nagy Imre mellett, aki otthonában adott kisebb ünnepséget legközelebbi híveinek. Bár senki sem gasztronómiai élményekre vágyott, a vendéglátók kitettek magukért: a kor legdivatosabb büféjéből, a Mézes Mackóból hozattak szendvicseket, Stefánia vagdaltat és minyonokat, mindehhez a szocialista szeszipar olyan remekeit szolgálták fel, mint a Mecseki Itóka vagy a Lánchíd Brandy.”
„Vannak terek Budapesten, ahol egyszerűen sűrűbb a levegő. Mintha az épületek és az így-úgy sikerült, folyamatosan költözni kényszerülő szobrok és emlékművek szelleme töltené ki súlyosan a rendelkezésére álló helyet. Hogy fér el ennyi emlék, ennyi dráma egyetlen városban? A Szabadság tér is ilyen helyszín: több nemzedék történetének a lenyomatai zsúfolódnak össze a szemünk előtt.”
„A döbbenetes veszteség feldolgozásában a Horthy-korszak sohasem jutott el a miértekig, sosem kereste az okokat, amely ebbe a helyzetbe juttatta az országot. Nem esett szó az elhibázott nemzetiségi politikáról, az első világháborút lelkesen ünneplő szólamokról, a háborús vereség feldolgozásáról – ehelyett a korabeli propaganda fáradhatatlanul dolgozott a gyászhangulat és a csodavárás életben tartásán, miközben az ország hamarosan visszatérő dicsőségét szinte Krisztus feltámadásához hasonlították. Ezt a folyamatot segítették a megmaradt Magyarországot ellepő Trianon-emlékművek és az úgynevezett „magyar fájdalom”-szobrok.”
