Szentendre (szerbül: Сентандреја, horvátul Senandrija, szlovákul: Senondrej) város Pest megyében a Szentendrei járás székhelye. Elsősorban művészetével és kultúrájával ragadja magával a látogatót.
Szentendre a Dunakanyar kapujában, a (Visegrádi-hegység) és a Duna találkozásánál, a Szentendrei-szigettel szemben, gyönyörű természeti környezetben található. Budapest irányából könnyen megközelíthető autóval, a H5-ös HÉV-vel, autóbusz- és sétahajó-járatokkal. Kedvelt kirándulóhely.
A város az 1870-es évekig kisváros volt, alig érte el a négyezer fős lakosságszámot. Az akkori város lakóterülete ma mindössze két városrészt foglal magában, a Belvárost és a Szamárhegyet, bár ez utóbbi is csak a 20. század elején lett lakóterület. E két városrészt Szentendre összes többi területétől elkülöníti az ezek határán haladó 11. számú főút.
Szentendréhez néhány kisebb település csatlakozott az évszázadok során, ezek ma Szentendre különböző, hagyományos elnevezéssel bíró városrészei, így például Izbég és Derecske. A korábban a szentendrei mezőgazdasági területekhez tartozó részek legnagyobb része már beépített belterület, mint a Pannóniatelep, Püspökmajor, Pismány, Szarvashegy. Az 1970-es évek végének nagyarányú, egylépéses belterületbe csatolása a lakóterületet többszörösére növelte, a 21. század elejére ezek nagyrészt beépültek, így a korábbi kisváros 2010-ben elérte a 25 000 fős lakosságot. A lakóövezet terjeszkedése a Szentendrén hagyományos gyümölcstermesztésnek és kertművelésnek gyakorlatilag véget vetett.
Pomáz (németül: Paumasch) város Pest megyében, a Szentendrei járásban, a budapesti agglomerációban.
Budapesttől 2,37 km-re északra, Budakalász és Szentendre szomszédságában helyezkedik el, a Pilis hegység kapuja. Nagy- és Kis-Kevély hegyek aljában. (E hegyek keleti lejtőit a török hódoltság után letelepedett szerb lakosság „kovily”-nak nevezte el, ami árvalányhajat jelent. Szerb nyelvterületen így nevezik azokat a hegyoldalakat, amelyek legeltetésre alkalmatlanok, és csupán árvalányhaj terem rajtuk. A „kevély” szó Faludi Ferenc nyelvújító leleménye és a „kovily” csak a 19. században lett kevély.)
Földrajzilag a pomáz-esztergomi törésvonal mentén helyezkedik el, a Kárpátok miocén kori vulkáni koszorújának első vonulata itt találkozik a várost átszelő Dera-patak völgye–Kovácsi-völgy vonulatától délre elhelyezkedő üledékes talajtakaróval. Pomáz és környékének geológiai szempontból a visegrádi hegységhez tartozó miocén kori vulkanikus eredetű hegye a Nagy-Csikóvár és a Kőhegy. A környék hegyei nem rendelkeznek állandó vízfolyással, száraz nyarakon a környék egyetlen vízgyűjtője a Dera-patak is elapad, pedig Pomáz történetében számtalan áradás, gyors, hirtelen jövő árvíz forrása is ugyanez a Dera-patak volt.
Budakalász (németül: Kalasch) város Pest megyében, a Szentendrei járásban található.
Egy átiratban fennmaradt 1135-ös oklevélben szőlőföldet adományoz a Hontpázmány nemzetségből származó Lampert comes a bozóki prépostságnak a Duna melletti Megyeren, amely a kalez nemzetségbeliek szállása felé van. Innen származtatható – a hasonló Kalász és Kaláz nevű településekkel együtt az, hogy a magyarokhoz csatlakozott egyik kabar törzs népnevéből ered. Végig a középkor során, majd a török háborúk után is Kaláz-ként szerepel, csak 1900-ban csatolják hozzá a Buda előtagot. Ekkori helyesírása szerint Buda Kaláz.
Így nem helytállóak azok a névmagyarázatok, amelyek:
a, a ‘kalász’ búzakalász szóból,
b, ‘budim kalazi’ buda vára szóösszetételből
eredeztetik a település nevét.
Ugyancsak hibás a település határán emelkedő Kevély hegynevet a ‘kovily’ árvalányhaj szerb szóból eredeztetni, mivel már egy 1299-es határjáró oklevélben szerepel a Kewel hege szóösszetétel.
Budapesttel közvetlenül határos település a Duna jobb partján. A folyam túloldalán elhelyezkedő Dunakeszivel megosztva a „Dunakanyar kapuja”-ként is emlegetik. Területét keleten a Duna, északon Szentendre és Pomáz, nyugaton Csobánka, délnyugaton Pilisborosjenő és Üröm, délen pedig Budapest határolják.
Közvetlenül házai mellett terül el az úgynevezett Omszki-tó, amely pihenésre, kikapcsolódásra szolgáló park. A településsel ma már teljesen összeér Szentistvántelep, amely az 1920-as években budapesti tisztviselők lakótelepeként épült. A Duna-parti részen üdülőtelep található, amely ártéri részen, kezdetben engedély nélküli építkezésekből alakult ki. A településhez tartozik a Luppa-sziget, nevét a múlt század elején élt pomázi lakos Luppa Vidorról nyerte. A pilisi hegyvonulat déli nyúlványai, a Berdó, az Ezüst-hegy , valamint a Nagy-Kevély keleti lejtői is a város határához tartoznak.
Kalász Árpád-kori határrészeinek elnevezései nagyrészt feledésbe merültek, az új elnevezések a 17. század közepén betelepedett szerbektől erednek, és magukon viselik a török nyelvi hatásokat.
A várost átszeli az 5-ös HÉV vonala.
