Egészen a múlt század kilencvenes éveinek elejéig Szlovénia nem rendelkezett saját állammal, saját arisztokráciával, királyokkal, államfőkkel. A nemzet mégis létezett, jóllehet földrajzilag szabdaltan, nyelvjárásaiban rendkívül változatosan, idegen uralkodók, uralmak alatt. Nyelve és népi kultúrája nemcsak, hogy megőrizte sajátosságait, de befogadni is tudott szomszédaitól, sőt időnként hatott is azokra. A szomszéd népek hatását megfigyelhetjük az élet minden területén.
A hegyvidék, az Alpok térsége az ausztriai, tehát a német nyelvterület jellegzetességeit viseli magán, míg a tengermellék az olasz, a Karsztvidék és a horvátokkal szomszédos területek a horvát, a Muravidék pedig a magyar sajátosságokat. Nyelvjárása ebből kifolyólag is olyannyira változatos, hogy vannak vidékek, ahol nagyon nehezen boldogul az, aki nem beszéli éppen azt a tájnyelvet.
